Cseik Gergely: Sötétben várni...

Sötétben várni világok halálát,
Csendben megölni sötétlő virágát.
félve remegni egy gyertya tüzénél,
ha tehetnéd, te mégis mi mindent remélnél?

lennél-e ostroma lidércek várának?
lennél-e gyilkosa felszínes álcáknak?
Letépnéd-e leplét a szenvedő halottnak?
mutatnád-e sebzett lelked, ordító fagyoknak?

Azt hiszem nem értem mivé kéne lennem,
nem látom szabad-e nekem is szenvednem.
És érdemes-e élni, a magánytól rettegve,
mégis minden élőt kút mélyre temetve?

Remegő sóhajjal, halk vihart kavarni,
szenvedők nyugalmát orkánnal zavarni?
Remegő hangodat néma száj üvölti,
s a néma kiáltást egy süket sem érti.