Bűn és büntetlenség Nagymegyeren - avagy az elhíresült Biszku - film

Novák Tamás és Skrabski Fruzsina „Bűn és büntetlenség” című dokumentumfilmjének központi témája Biszku Béla, az MSZMP egykori belügyminisztere (1957-1961) az 1956-os forradalom utáni példátlan megtorlás utolsó élő vezetője. A nagy közéleti vitát kavart alkotást a nagymegyeri Kultúrházban néztük meg, 2010. október 23.-án, a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány által szervezett Mienk a jövő konferencián. Mi, "rákóczisok" mintegy nyolcvanan ültünk a nézőtéren, de velünk volt még néhány határontúli származású sikeres magyar híresség is.

 

A film készítői hosszantartó kutatás után megszerezték Biszku Béla elérhetőségét. Mivel az egykori belügyminiszter az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás után visszavonult a politikából és a médiából, az újságírók a Beregi Ifjúsági Egyesület aktivistáiként mutatkoztak be, akik filmet akarnak készíteni a város híres szülötteiről. Az általános, könnyed kérdések után a beszélgetés hamarosan az 1950-es évek eseményei felé terelődött.

A forradalom (melyet a politikus becstelen ellenforradalomnak tart a szovjetbarát kommunista hatalommal szemben) utáni megtorlás kb. 300 ember életét követelte és 20.000 eljárás indítását. Mindezen szörnyű tények ellenére Biszku Béla nem érzi magát bűnösnek! Ő egyetlenegy ítéletet sem mondott ki (ez a bíróság feladata volt), és különben is szerinte az „ellenforradalmárok" megérdemelték eme méltó büntetést. Viszont a filmből megtudtuk, hogy előkerültek bizonyos jelentések, melyeket az egykori belügyminiszter készített a  büntetőpolitikáról. Ezekben kimondja, hogy sok az enyhe ítélet: a börtönökben túlzsúfoltság van, és „kevés" a fizikai megsemmisítések száma.

Ezek a dokumentumok hatással voltak a bírákra: saját érdekeiket és testi épségüket szem előtt tartva igyekeztek a hatalmi párt rendelkezése szerint eljárni. Sokszor megtörtént, hogy a „politikai bűncselekményeket elkövető személyeket" elsőfokon néhány év börtönbüntetésre ítéltek, ám a másodfokú tárgyaláson a bíróság „rájött", hogy nem élt eléggé a jogi eszközökkel, s a börtönbüntetés halálos ítéletté változott.

A politikus kitartóan vallja, hogy az erőszak a rendfenntartás legfontosabb eszköze, és hogy az akkori „demokratikus" hatalom elleni illegális tüntetés bűnnek számított.

A filmben szakemberek: politikusok, jogászok, történészek elemzéseit is láthatjuk a forradalomról, és magáról Biszku Béláról. Megszólalnak olyan emberek is, akik túlélték a megtorlást. Sok minden kiderül a rendszer kegyetlenségeiről.

Az interjú és maga  a film is úgy ér véget, hogy Biszku Béla nem kér bocsánatot. Véleményét nem sikerül megváltoztatniuk, marad saját nézőpontjánál.

A vetítés után az alkotókkal beszélgettünk. Elmesélték a kulissza mögötti eseményeket, valamit válaszoltak az általunk feltett kérdésekre is.

A film mindannyiunkra nagy hatással volt! Láthattuk, hogyan is zajlott le ez a forradalom! Láttuk az áldozatok és a parancsért felelős ember, az akkori hatalom szemszögét is.  

Szerintem ez a dokumentumfilm hatalmas jelentőséggel bír!

Megtekintését mindenkinek messzemenően ajánlom.

Botka Csaba, Délvidék