Beszámoló a brüsszeli tanulmányútról

<p class="MsoNormal"> Csodálatos napokat tölthetett 40 határon túli magyar fiatal Belgiumban december 5-9-ig Gál Kinga néppárti képviselő asszony meghívására. </p>

Az európai parlamenti képviselő pályázatot hirdetett az
egykori Rákóczi Mozgótábor résztvevőinek Hogyha én európai parlamenti képviselő
lehetnék… címmel. A pályázat szövege így szólt: 2040-et írunk, és az Európai
Parlamentben jelentés készül a „Nemzeti kisebbségek és kisebbségi nyelvek
védelme” címmel. A pályázat három részből állt: az elsőben olyan 5, jelenleg
tevékenykedő politikust, közéleti személyt, vagy akár kisebbségi kérdésben
érintett civil szervezetet kellett bemutatnunk, akivel a jelentésről tárgyalnánk.
A második részben pedig a plenáris ülésen való felszólalásunkat kellett megírni
250 szó terjedelemben. A harmadik rész egy önéletrajzot foglalt magában.

Amikor elérkezett a várva-várt nap, Budapesten, ahonnan
indultunk, már javában havazott, csakúgy, mint egész utunk során. Végül a
flamand régióban lévő Leuvenbe érkeztünk, ahol már Demeter Dorka, a
képviselőasszony egyik asszisztense várt, akik mindvégig tartotta velünk a
kapcsolatot, és akit mindenki személyesen is ismer. A város nevezetességeit
Demeter Panni közreműködésével tekinthettük meg. Mesélt nekünk a leuveni
magyarokról, arról, ő hogyan került oda, mint erasmusos hallgató, és
körbevezetett minket a történelmi belvárosban. A túldíszített, barokk városháza
akkor éppen a Mikulásház (Het Sinterklaashuis) nevet viselte, lévén december
6-a. Figyelmeztettek minket, hogyha véletlenül furcsa öltözéket viselő néger
férfiakat látnánk, ne lepődjünk meg, mert ők a Mikulás segédei, akik azért
ilyen „feketék”, mert ők másznak a kéménybe.

Estére Brüsszelbe érve a finom vacsora elfogyasztása előtt
Gál Kinga képviselőasszony is betoppant, és ez alkalommal ő töltötte be a
Mikulás szerepét (bár a krampuszait nem hozta magával), és egy kis brüsszeli
csokoládéval kedveskedett nekünk.

Esti programként ki-ki ellátogathatott a főtéren álló Városi
Múzeumba, ahol a város nevezetességének, a Pisilő Kisfiúnak az addig viselt
több mint darabból álló ruhakollekciója volt látható. Mások pedig a belga sörök
ízvilágába kóstoltak bele, hiszen a belga sörnek párja nincs! Főleg, ha a
rózsaszín elefántos Delirium Pubban vagy, ahol ugyanis a világ szinte összes
országának a sörkínálata megtalálható egy eldugott utcácskában.

Tanulmányutunk
harmadik napja korán kezdődött és későn ért véget, de megannyi élményt és
tapasztalatot gyűjtöttünk e rövidnek mondható idő alatt. Hófúvásos és latyakos
idő uralkodott a belga fővárosban. Az ott-dolgozók szerint a közlekedés
megbénult, az iskolabuszok nem jártak, így a gyerekek sem tudtak iskolába
menni. Mi szerencsére gyalog tettük meg a hotel és az Európai Parlament közötti
távolságot, így nem volt különösebb fennakadásunk (eltekintve a pár
elalvónktól).

A szigorú, repülőtérihez hasonló beléptetést követően Gál
Kingával váltottunk pár szót, feltehettük kérdéseinket a munkájával,
kisebbségvédelemmel, jelenlegi uniós vagy más politikával kapcsolatban, aminek
nagyon örült, és szívélyesen meg is válaszolt, majd sajnos el kellett, hogy
viharozzon egyéb budapesti teendői miatt. Ebből is láthattuk, egy kis ízelítőt
kapva, milyen is a parlamenti munka, egy képviselő feladatköre, aminek a
megismerésébe Eplényi Kata vezetett be bennünket, aki szintén a képviselő
asszisztense.

A pályamunkák értékelése után lelkes csapatunk, amely
addigra már egymásra hangolódott, a Parlamentáriumba ment, ahol az Európai Unió
történetével és működésével nagyon modern, interaktív módon ismerkedhetett meg.
Sajnos csak rövid idő állt a rendelkezésünkre, pedig, ahogy beszéltük, oda egy
nap se lett volna elég. De rohannunk kellett tovább. Ugyanis várt ránk a híres
brüsszeli Hangszermúzeum, ahol hangzatosabbnál-hangzatosabb zenéket
hallhattunk, miközben megtekintettük azokat a sokszor különleges, egy-egy
néphez, kultúrához, vagy éppen korszakhoz tartozó hangszereket, melyek a
zeneművekben szerepeltek.

Ezután következett a meglepetés program! Ha Belgium, akkor
két dolog van, ami igazán számít: a sör és a csoki. Tehát ez utóbbit sem
hagyhattunk ki, mégpedig olyan formában, hogy egy igazi csokigyárba látogattunk
el, ahol még egyedi, kézzel készült csokoládék készülnek. A csokigyártás
rejtelmeibe vezetett be bennünket a kedves férfi, aki megmutatta, hogyan készül
a praliné, a macskanyelv, és azt is megtudhattunk, csoki-e a fehér csoki.
Végezetül egy-egy bögre forró csokival zártunk a nagyon jó hangulatú estét.

Utolsó napunkat Gent gótikus városában töltöttük, ahol
rácsodálkoztam azokra a dolgokra, amelyek a maguk valóságában és méretében
jelentek meg, amelyeket addig a tankönyvekből ismertem, mint például a gótikus
katedrális vagy a benne található Genti Szárnyasoltár a németalföldi reneszánsz
festők, a Van Eyck fivérek munkája. Ezenkívül még szabad programként
ellátogattunk a középkori várba, ahol megelevenedett a szemünk előtt az egész
középkori uralkodói világ, titokzatos várfalak, hálótermek és kínzókamrák sötét
termeiben jártunk.

Legvégül elbúcsúztunk a csodaszép várostól és Budapest felé
vettük az irányt.

Gál Kingának köszönhetően nagyon szép élményekkel
gazdagodtunk, egy pici szeletet kapva a parlamenti életből útravalóul, hogy azt
megoszthassuk az itthoniakkal.

Berec Sári

A képek Paluska Zsuzsi jóvoltából készültek :) 

Kapcsolódó letöltések