Rákóczi tavasz

<p style="text-align: justify" class="MsoNormal"> <em></em><span><em>Beszámoló a kárpátaljai találkozóról</em><br /> </span> </p>

 

„Önkéntes alapon Önkéntesnek lenni
Öröm” –
ez volt a jelmondata
annak a rákóczi találkozónak, ami április 19-21. között került megrendezésre
Kárpátalja egyik kicsiny falujában, Ráton.

Minden találkozó előtt megkezdjük a visszaszámlálást. Azonban idén
különösen nagy izgalommal számoltunk vissza, hiszen mi, kárpátaljaiak voltunk a
találkozó házigazdái.



A találkozó az önkéntesség jegyében telt. Péntek este a Szent Márton
Egyesülettől és ezen belül is alapító tagjától, Megyesi Lászlótól és önkénteseitől
hallgattunk előadást. Bemutatták szervezetüket, megvalósult programjaikat és
jövőbeli terveikről is beszámoltak.

 

Az előadás és a kiadós vacsorát követően, nem volt időnk a pihenésre,
ugyanis egy kisebb ismerkedős estre került sor. Az esti ismerkedős játék során
elmondtuk egymásnak, hogy ha lenne egy önkéntesekből álló csoportunk és
megfelelő anyagi forrásunk, akkor min próbálnánk változtatni környezetünkben. Ismét
kiderült, hogy többségében ugyanolyan hiányaink, problémáink vannak. Többen szeretnénk
közösségi házat, művészeti iskolát, sporttereket, parkokat, játszótereket és
nem utolsó sorban a kárpátaljaiak közül többen útjavításra adnák a fejüket
J. Igaz, talán mindezek a célok nem fognak megvalósulni a közeljövőben, de a
hétvégéhez hasonló programok által közelebb kerülhetünk megvalósításukhoz. De
addig is önerőből is tudjuk szépíteni környezetünket egy önkéntes szemétszedéssel
vagy a kultúrális életben való szerepvállalással.

 

Az esti bemutatkozós beszélgetés befejeztével pedig fergeteges táncház
vette kezdetét, amihez Galgóczy Martin (hegedű, prímás), Jurisinec Martin
(tangóharmonika) és Ignácz Krisztián (nagybőgő) rákóczis barátunk adta a
talpalávalót, míg a ritmus és a tánclépések rejtelmeibe Váradi Enikő és Jakab
István vezetett be. Táncoltunk viskit, szatmárit, a lépések egyre bonyolódtak, de
úgy gondolom, hogy mi mindent megtettünk annak értekében, hogy jó néptáncosokat
faragjanak belőlünk. Nagyszerű hangulatú zenés-táncos-éneklős este volt.


Másnap, szombaton korán keltünk, várt a munka; az irányt a ráti iskola felé
vettük, ahol az igazgatónő, Juhász Erika már várt minket. Elmondta, hogy nagyon
örül annak, hogy felajánlottuk önkéntes munkánkat és pusztán segítőkészségből
és szeretetből segítünk nekik. Ezután rögtön szét is osztottuk a feladatokat:
valaki virágot ültetett, más ásott, kapált, takarított, vagy kaput festett. Én
a kapufestős brigádot erősítettem. Sokáig tartott, de megérte, főleg hogy nagyon
jól szórakoztunk közben. A végén azon viccelődtünk, hogy vajon a kapun, vagy
rajtunk van több festék. Befejezésképp egy rögtönzött Rát- Rákóczisok
focimeccset játszottak a fiúk, ami közös megegyezésre döntetlen lett.


A délutánt Ungváron töltöttük. Idegenvezetőnk segítségével bemutattuk a
vendégeinknek Petőfi-szobrot és Múzeumot, a korzót, a várat és a falumúzeumot.
Vacsora után ellátogattunk a Ráti Szent Mihály Gyermekotthonba, ahol a Bíró
házaspár, az intézmény vezetői, és a lakók apraja-nagyja nagyon kedvesen
fogadott minket. Elmondták, hogyan jött létre az gyerekotthon, mi történt velük
azóta; körbevezettek minket a lakóházakban. Én nagyon szeretem azt a helyet,
sok barátom van a gyermekotthonban, ott mindig nagyon vidám és családias a
hangulat, ez a többieknek is pár perc alatt feltűnt.


 Az este hátrelevő részét már a
szálláshelyünkön töltöttük. Éjszakába nyúlóan zenéltünk és énekeltünk,
sokat-sokat bezsélgettünk.

 

Engem nagyon feltöltött ez a hétvége, olyan volt, mintha két napra megállt
volna a rohanó világ. Jó volt új embereket megismerni, és még annál is jobb
volt megölelni a csapattársakat. Fantasztikus és számomra hihetetlen, hogy alig
ismerjük egymást, nagyon ritkán találkozunk, és mégis fél szavakból értjük,
hogy mit akar a másik.

 

A társaság nevében szeretném megköszönni a szervezést, a támogatást, a
segítséget mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett ahhoz, hogy ez a találkozó
megvalósuljon.


Ismét nehéz volt a búcsúzás, máris hiányoztok! Én csak azzal vigasztalom magam,
hogy minden viszlát közelebb hoz egy új sziához! Hát akkor nyáron találkozunk,
kedves Rákóczisok!

 

Szeretettel,

Dorgay Zsófia

 

Rákóczi csoport, 2012