éRtékeink – éRtékelni

<span>Beszámoló a IV. Erdélyi Rákóczi Családi Kör Találkozóról </span>Bukur Tamás és Márton Panna tollából.


"éRtékeink-éRtékelni' volt a mottója és témája az október 4-6-án az erdélyi Válaszúton
megszervezett IV. Erdélyi Rákóczi Családi Kör Találkozónak, melyet főként az
idei táborosok, de a tapasztaltabb rákóczisok is egyaránt, már meghirdetésének
idejétől fogva, tűkön ülve vártak.


A péntek délelőttöt, akinek ideje engedte, Kolozsváron
töltötte közös városnézéssel, teázgatással, beszélgetéssel, élményeinek
megosztásával. Délután fél hat környékén már meg is érkezett az első kisebb
csapat a válaszúti Kallos Zoltán Alapítvány szórványközpontjába, majd szünet
nélkül érkeztek a többiek, azok, akik vonattal jöttek Erdélyből, egy kisbusszal
Kárpátaljáról, vagy épp Délvidékről. Még a felvidékiek is képviseltették
magukat a legszívósabb rákóczisaikkal, akik végig vonattal jöttek otthonról.
Mindenki kiadós öleléscsomagot kapott érkezéskor, és mindenki szívét boldogság
töltötte el a rég nem látott barátok láttán.


Miután megtörtént a regisztráció, közösen énekeltünk, a
táborra emlékeztünk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat. A fáradt vándornak
oly jól eső, tápláló és finom vacsora után került sor a megnyitóra, amelyen a
főszervező, Demeter Dorka kifejezte mennyire örül, hogy sikerült megszervezni a
találkozót, és hogy ennyien eljöttünk. A fotópályázatra érkezett gyönyörű és
ötletes munkák bemutatása következett ezután, és ezekre mindenki szavazhatott.
A találkozó végéig a konferenciaterem falait az alkotások díszítették. A
könzönségszavazással párhuzamosan forró tea mellett énekeltünk, zenéltünk,
ismerkedtünk. Ezután éjszakába nyúló beszélgetés, viccmondás, szórakozás
következett a szobákban.


A második nap nem kevésbé élvezetesen telt. Bepillantást
nyertünka a Mezőség kultúrájának különlegességébe Kallós Zoltán néprajzkutató
előadásának,majd Erdély különféle tájegységeinek sokszínű népviseletét
nézhettük meg a Kallós Zoltán Néprajzmúzeumban. Megtanultuk, hogy hogyan írjunk
sikeres pályázatot, és végig kísérhettünk ”régész szemmel”erdélyi örökségünk
kincseit. A délután folyamán olyan kérdésekre kerestük a választ mint a ’hogyan
és merre tovább, Rákóczi Családi Kör?’, és fejtegettüka közösség, Isten és én
miértjét és hogyanját Haják Attila atya vezetésével, aki 2003-ban maga is a
tábor résztvevője volt. Hogy az előadások után kicsit megmozduljunk, az estét
moldvai néptáccal múlattuk, ahol a vásárhelyi Öves együttes húzta a
talpalávalót. Ezek után, hogy megköszönjük mindazt az értéket, jót és csodát
amit a táborban és találkozón megismert emberekben megismerhettünk,
megkántáltuk Zsuzsa nénit és Berci bácsit, közösen elénekelve nekik a Hajrá,
kisebbség, előre című Rákóczi-táboros himnuszunkat. Ezek után következett a
várva-várt meglepetés program. Három kívánság-lampiont engedtünk fel énekelve-vágyakozva
a gyönyörűen tiszta és csillagal teli égbolt felé. Az éjszaka ezután kellemes
éneklős-beszélgetősen telt.


Harmadik nap reggelén sajnos voltak olyanok is, akiknek
korán kellett indulniuk, így csak épp elbúcsúzni volt időnk tőlük. Reggeli után
Gál Kinga európai parlamenti képviselőasszony, beszélgetéssel egybekötött
köszöntő előadásán, majd a Hajlák Attila által tartott szentmisén vettünk részt.
A képviselő asszony, aki a találkozó fő támogatójaként azért utazott Erdélybe, hogy
velünk találkozhasson, rövid felvezetőjében hangsúlyozta a Rákóczi Családi Kör
határokat nem ismertő összekötő erejét, majd az általunk feltett kérdésekre
válaszolt.


A program lezárta után szép lassan mindenki hazaindult, a
búcsúzás pillanata pedig megint fájdalmas volt. Végül néhány szerencsésebb
résztvevő, akinek a vonat menetrendje engedte, ellátogatott a bonchidai Bánffy
kastélyhoz, amely az „Erdélyi Versailles” néven is ismert.


A válaszúti találkozó végül vasárnap délután három óra
környékén ért véget, amikor az utolsó csapat is elindult haza. A tábor
mottójához hűen sok mindent megtanultunk értékelni: kultúránkat,
hagyományainkat, örökségünk szépségeit, de legfőbbképpen a minket összekötő
barátság-hálót, valamint az együtt töltött időt. Semmihez sem fogható az az érzés,
amikor a régi táboros és újonnan szerzett barátainkkal együtt lehetünk.
Hisszük, hogy ez a csodálatos hétvége mindnyájunk számára maradandó emlék marad.
Köszönjük a főszervezőnek, szervezőknek és minden támogatónak, hogy megálmondták,
megszervezték, és mi ezáltal részesei lehettünk ennek a csodálatos
találkozásnak! Nagyon jó volt!