A 21. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor - Ezt is elviszem magammal...

A kanadai Rákóczi Ferenc Alapítvány idén immáron 21. alkalommal rendezte meg a Rákóczi Magyarságismereti mozgótábort köszönhetően minden nagylelkű kanadai, amerikai, európai és izraeli adakozónak.

A tábort sokan nemes egyszerűséggel csak csodaként emlegetik. De mitől válik csodává egy tábor majd száz fiatallal? Nincs olyan billentyűkombináció a számítógép klaviatúráján, amely segítene a leírásában. Át kell élni, a részévé kell válni, akár csak kívülről szemlélni, de belülről megélni.

Július 3-án érkezetek a diákok Mezőtúrra Erdélyből(Romániából: Kovászna megye, Hargita megye, Maros megye, Kolozs megye, Maros megye, Máramaros megye, Temes megye és Csángóföld), Kárpátaljáról (Ukrajnából), Felvidékről (Szlovákia), Délvidékről, a Vajdaságból (Szerbiából). Mindannyian
nyertesei a Rákóczi Alapítvány által kiírt pályázatnak: tehetséges, tanulmányaikban eredményes, kreatív diákok a Kárpát-medence határon túli magyar területeiről.

A pályázatokat területileg illetékes referensek bírálták el, így elsősorban nekik köszönhető, hogy rendkívül intelligens, válogatott társaság érkezik Magyarországra évről évre. Ennek azért is van nagy jelentősége, hiszen nem egy nyári vakációról van szó, hanem egy komoly előadássorozatot is magába foglaló, történelmi és kulturális értékekkel bíró helyszíneket bejáró táborról. A programok zavartalan lebonyolításához kellett minden elkötelezett vezető, szervező lankadatlan lelkesedése és
kitartása.

Az első mezőtúritalálkozás alkalmával a fiataloknak alkalmuk volt megismerkedni egymással és a
vezetőikkel, a helyszínen kialakított Zrínyi és Bethlen csoportokban is.

A programsorozatot Ayklerné Papp Zsuzsa előadása nyitotta meg az 1944-ben történt tragikus eseményekre emlékezve. A fiatalok rendkívül széles ismeretségről és tudásról tettek tanúbizonyságot
hozzászólásaikkal és kérdéseikkel. Az előadás célja rávilágítani arra, hogy közös érdekünk a múlttal való megbékélés azáltal, hogy szembenézünk vele, hiszen „a közös jövő egyik legfontosabb záloga a múlttal való kérlelhetetlen szembenézés”.

A tábor ideje alatt a fiataloknak lehetőségük nyílt ellátogatni Székesfehérvárra, ahol megtekinthették a Bazilikát, valamint a Szent István Király Múzeumot.

Pécsett városnézés keretében a résztvevők eljutottak a Kilátóba, a Cella Septichora Látogatóközpontba és a Zsolnay Kulturális Negyedbe.

Sátoraljaújhelyen a Mohácsi történelmi parkba látogattak el a fiatalok. A 12 napos program során láthatták Egerben a Bazilikát, az Érseki Könyvtárat és a törököknek oly sokáig ellenálló
várat.

A kassai dómban mindenki szemügyre vehette Rákóczi sírját, valamint megtekinthették a Rodostói házat is, amely annak az épületnek pontos mása, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben élt, és ahol végül elhunyt.

Vizsolyban szenzációs interaktív színházi előadás részesei lehettek a diákok, mely az első magyar nyelvű biblia kinyomtatásának történetét mutatta be. A közelben található Tállyán néprajzi előadást hallhattak Kossuth Lajos megkeresztelésének helyszínén, melyet követően a helyi citerazenekar teremtett igazán jó falusi hangulatot a frissen sült pogácsa mellett.

A tábor során elhangzott előadások három témakört öleltek fel: Délvidéki vérengzés, Málenkij robot és a Holokauszt, amelyekről szakértők interaktív beszélgetésekkel kísérve adtak elő. Miskolcon a Málenkij robot szakértőjét, Molnár D. Erzsébetet hallhattuk, Pécsett pedig Matuska Márton
tartott előadást a Délvidéki vérengzés témájában, amelyről első kézből is kaphattak információt a diákok Teleki Júlia túlélő beszámolójából. Ehhez a témához kapcsolódóan pedig egy kiállítást is megtekinthettek a fiatalok a Keskenyút Alapítvány jóvoltából, Cseresnyés Magdolna szervezésében.

A tábor utolsó négy napjának helyszíne Budapest volt, ahol a két csoport ismét együtt lehetett részese a programoknak.

Az egyik legfelemelőbb élményt a parlamenti látogatás nyújtotta, melynek keretében Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntette ki Weisz Sándort (Yitzhak Livnatot), Suti bácsit, a Holokauszt túlélőjét, a tábor nagylelkű pártfogóját példaértékű és kiemelkedő közéleti helytállása elismeréseként.

Suti bácsi történetét, és egyben a tábor szervezőinek családi történetét a Külügyminisztériumban levetített Kitagadottak című filmből ismerhették meg átfogóan a résztvevők, melyet követően bárki szabadon, kerekasztal beszélgetés formájában tehetett fel kérdéseket a film két főszereplőjének, akik mindketten a II. Világháborúborzalmainak túlélői. Történetük a Megtagadva című könyvvel válik
megfoghatóvá. A filmet rendezte és a könyvet írta a Rákóczi Alapítvány elnök asszonya, a tábor egyik megvalósítója: Ayklerné Papp Zsuzsa.

Mindemellett három nagyszerű előadás, beszéd keretében ismerhették meg a fiatalok a Külügyminisztérium munkáját Szabó Stefánia, torontói főkonzul, Bokor Balázs, a Külügyminisztérium Közel-Keleti és Észak-Afrikai Országok főosztályvezető-helyettese, és a minisztérium szóvivője, Nagy
Anna jóvoltából.

A tábor keretét adó téma komolyságát a szervezők igyekeztek feloldani például egy-egy sétával a várban, a Citadellán, vagy a reggeli misére való ellátogatás formájában.

A fővárosi tartózkodás ideje alatt a témákhoz szorosan kötődő Terror Házába is tettek látogatást a diákok.

A hagyományokhoz hűen idén is egy dunai sétahajózás keretében zajlott le a mozgótábor záró rendezvénye. Stílusosan a Rákóczi nevű hajó fedélzetére érkeztek a határon túli táborrésztvevők, az
ellátogató adakozók, szervezők, vezetők, mindazok, akik nélkül nem jöhetett volna létre a tábor, mindazok, akik számára fontos, amit a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor képvisel. 

A záró ünnepségnek van egy igazán különleges hangulata, hiszen a mozgótábor nem szűnik meg mozogni, folyik tovább a Duna vizével. A szél messzire viszi a Zrínyi és Bethlen csoportok himnuszát, amely az összetartozást és szeretet hivatott kifejezni.

Az utolsó közösen eltöltött vacsorát Hajlák Attila atya, marosvásárhelyi plébános, aki hét éve végezte el a tábort, áldotta meg, amelyet követően a kedves vendégek is ízelítőt kaphattak a fiatalok tehetségének köszönhetően összeállított műsornak. Zseniális szavalatokat, meséket és énekhangokat láthattunk, hallhattunk és sirathattunk meg. Olyan diákok, akik az első napon még lesütött szemekkel csak dúdolgattak, az együtt töltött napok után egy csapatként, büszkén, teli torokból énekeltek együtt. Mert összetartoznak. Mert összetartozunk. Mindannyian, magyar ajkú, magyar szívű fiatalok:

„Mindegy, hogy román, mindegy, ha ukrán,
viszem a békét, mely nem szabhat már határt.
Nem számít, ha szerb, nem számít, ha szlovák,
eztán majd egymás mellett tudunk élni tovább.
Mit bánom, úgyis elviszem lazán,
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám!”

(a Rákóczi Családi Kör tagjai)

Huszár Vivien