Rákóczisok a szecesszió és a mesék útján

A III. Délvidéki Rákóczi Családi Kör találkozónak Szabadka adott otthont, 2015. augusztus 14-16. között. Több mint 70 fiatal rákóczis indult útnak a szecesszió városba, hogy újra találkozhassunk. A találkozó témája Vajdaság kulturális és szellemi öröksége volt, a szecesszió és a mesék útján.

Íme néhány személyes beszámoló a találkozóról:

Prihoda István (Kárpátalja)

„Idei táboros vagyok, ez az első Rákóczi találkozòm. Tábor óta vártam erre. Legtöbben már péntek délutánra megérkeztünk Szabadkára, bár volt aki másnap csatlakozott. Nagyon örülök, hogy részt vehettem, tanultunk néptáncokat, valamint bevezettek a népmesék világába. A legközelebb hozzám a tánc állt. Tanultunk párosat és csoportosat, különböző vidékekről. Mellesleg először volt alkalmam Szabadkán lenni, azt kell mondanom ez a város csodaszép a szecessziòs épületeivel együtt. A legfelemelőbb viszont mindezek között, hogy találkozhattam a barátaimmal, és ùj barátságokat köthettem a Rákòczi Családi Körön belül.

Molnár Márió (Felvidék)

„Összeszokni a csapatnak egyáltalán nem volt nehéz, rég nem látott rokonként, barátságos mosollyal fogadtunk minden régi ismerőst, új arcot. Az esti program táncház volt, ahol mindenki beleadott apait-anyait, ki tökéletes mozdulatokkal, ki „egyéni“ lépésekkel, újításokkal. Reggel a jól megszokott, vidáman csengő „adjon Isten, jó reggelt, jó reggelt“ helyett telefonos ébresztőre keltünk (hiányoltuk, Tibi bá), majd nekivágtunk az egész napos programunknak. Előadások, beszélgetések, vidám színjátékok vártak ránk, a nagy hőség sem szegte kedvünket és lelkesedésünket. A délután folyamán Szabadka műemlékeivel, kulturális örökségével ismerkedtünk meg, vezetőink esti kvízzel fenyegetve tartották fent érdeklődésünket. Egy életre megjegyeztük, hogy a Szabadkai városházának 999 ablaka van és hogy bármit kérdezzenek is, a szecesszió mindig helyes válasz.”... „Bár a tábor végén féltünk, mi lesz ha nem látjuk többé egymást, most már tudjuk, hogy egy határ sem lehet akadály.


Losonc Emília (Délvidék)

„A második napon a délelőtt folyamán különböző előadásokat hallhattunk, Raffai Jutka néprajzkutatótól a népmesékről, valamint Vörös Imelda színésznő mesélt az előadások sokszínű művészetéről és az előadásmódokról. Ezek után műhelymunkán vettünk részt melynek az önismeret és a magyarság mint identitás volt a témája.
A kellemes idő hozzájárult a délutáni program szépségéhez, városnéző sétára indultunk Kosztolányi Szabadkája elnevezéssel, valamint megismerkedtünk Szabadka építészeti örökségeivel és a szecesszió dominanciájával a városban. Megtekintettük a városházát, a Városi Könyvtárat, a zsinagógát és számos emlékművet, hungarikumot.
A vasárnap reggeli szentmise után kezdetét vette a búcsúzkodás mely mindenkit elszomorított kissé viszont öröm töltött el bennünket mert szívünk újra feltöltődött a Rákóczis családtagok sokat adó szeretetével, és újra erőt adott, hogy összetartsunk.”


György Tamara (Horvátország)

„A szabadkai találkozó a kánikula ellenére is nagyon jó hangulatban telt. Táncoltunk, énekeltünk, népmeséket tanultunk, s még a szecessziós várossal is sikerült megismerkednünk. Mindezt régi és új barátok társaságában tettük. Számomra legjobban a találkozót lezáró Honfoglaló-játék tetszett. Itt az előző napok alatt hallottak segítettek nekünk a kvíz-kérdések megválaszolásában. Ez a vetélkedő megmutatta, hogy a jó időtöltés és a tanulás nem zárják ki egymást.

Kapitány Szabolcs (Délvidék)

„Első alkalom vettem részt rákóczis találkozón. Találkozhattam az új barátaimmal, akiktől nem rég szakadtam el, felidéztük a szép, közös emlékeket. Újra együtt voltunk nevettünk, szórakoztunk, énekeltünk és beszélgettünk. A találkozó első napján a szervezők egy táncházzal leptek meg bennünket, élő zenével, amit mindannyian nagyon élveztünk. A második napon a társaságot három csoportra osztották, akik három különböző foglalkozáson vettek részt. Majd délután betekintést nyerhettünk Szabadka kulturális életébe. Később a kollégiumban rajzokat készítettünk. Végül az est fénypontja egy kvízjáték volt, ami a Honfoglalóhoz hasonlóan lett levezényelve. Jómagam a nyertes csapat tagja voltam. Elérkezett az utolsó nap. Délelőtt, csoportosan elmentünk szentmisére, persze csak azok voltak ott, akiknek nem kellett korán hazautazniuk. Ezek után jöttek a szomorú pillanatok, eljött a búcsúzás pillanata, amikor ismét el kell válnunk egymástól.
Örülök, hogy eltudtam jönni erre a kis családias összejövetelre. Fábián Mónika és Laczi Renáta előtt csak meghajolni tudok, hogy egy ilyen magas színvonalú találkozót megszerveztek. Köszönet nektek mindig! Végül köszönet mindazon embereknek, akik lehetővé tették, hogy ezek a nagyszerű, különleges emberek egy ilyen közösség tagjaivá válhattak.

 

Köszönjük, hogy velünk voltatok!

Fábián Móni és Laczi Reni