Figyelj Ránk Európa!

A világtörténelem során egyes államok felemelkedtek, majd hanyatlottak, egyesek eltűntek , mások megjelentek. A magyar nemzet ezer éven át egységben élt, erős hatalmi központot alakítva, majd darabokra szakadt, újra egyesült és ismét a kényszer a magyarság nagy részét határon túlivá tette…

 

A különböző politikai irányvonalak más és más utakon indították el a magyar nemzet fejlődését. A kelet politikája vezetett minket, kárpátaljai magyarokat is olyan problémákhoz amelyekkel szemben ma nem látjuk a helyes megoldást. Gondolhatnánk azt, hogy a problémák végül egységesítenek, erős öntudatot ébresztve a nemzetben egy közös cél elérése érdekében. Többnyire ez így is történik, de most már talán erejéből kimerült az ember és nem képes hinni a szép és nyugodt jövőben. Talán kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a változtatásokra egyáltalán van-e szüksége. Ezáltal a Kárpátalján született magyar szülő nem látja párhuzamosan gyermeke jövőjét a nemzeti identitástudatának megőrzésével. E nézetnek több előzménye volt: egyrészt nem látják a jövőt Magyarországban, nem látják a jövőben a magyarok kölcsönös segítségnyújtását, támogatását, önerejükben pedig nem bíznak. Azonban túlsúlyban helyzetük idáig való fajulását az eddigi kormányon lévő politikusok ukránosítási szándékai okozták. Az ukránosítás célja egy erős egynemzetű, egységes versenyképes állam létrehozása. Ezt egy egészséges politikának nevezhetnénk, ha nem egy olyan területen szeretnénk megvalósítani, ahol tucatnyi kisebbségi nemzet elnyomása nélkül megvalósíthatatlan folyamattá válik. Azonban tehetséges politikusaink, minisztereink és elnökjelöltjeink a megvalósíthatatlant is megvalósíthatóvá teszik: törvényszegések helyett törvénymódosításokkal. Országunk nemzetiségi politikája egyezik Machiavelli elvével: „ A cél szentesíti az eszközt."

Eszközök:

Ukrajnában a Narancsos forradalom után az elnöki székbe jutó Viktor Juscsenko Andrejovics kormánya volt a kezdeményezője egy új oktatáspolitikának, amit az egyetemi felvételi eljárások megvesztegetésének megszüntetése érdekében ajánlották a diákoknak. Nem volt kötelező érvényű. A fiatalság önként döntötte el, hogy ezt a felvételi eljárást választják vagy a hagyományost, amik közvetlenül az egyetemeken zajlottak. Sok tudás igénylő és akkor elismert vizsgaeljárás volt. Csakhogy az iskolai oktatás és a független tesztelés elvárásai nem egy szintet értek el. Miután sikeres és elismert lett az új vizsgáztatási eljárás, 2008-ban kötelező érvényűvé tették. Kötelező volt az ukrán nyelv választása, amely persze sok magyar iskolában tanult diáknak gondot okozott. Nagy aggodalmat keltett az, hogy az új érettségi vizsga letétele nélkül egy egyetemre való jelentkezéshez sem volt jogosítva a felvételiző. Már ebben az évben kevesebb magyar diák jelentkezett és jutott be tanulmányai folytatásai érdekében felsőoktatási intézménybe. A következő tanévben mai miniszterelnök asszonyunk, Julia Timosenko, az ukrán nemzet és nyelv fejlesztését és elismerését vette politikájának alapjául. A 2009-es vizsgaeljárások során újabb problémákba ütköztek a magyar diákok a nagy felkészülés ellenére. Az ukrán nyelv mellett választott érettségi tantárgyak tesztfeladatait a kisebbségi iskolákban tanuló diákok érettségire való jelentkezéskor kérvényezhették annak anyanyelvükre való fordítását. Vagyis a vizsga folyamán egy teljes magyar és egy teljes ukrán nyelvű vizsgalapot kaptak. Ez a lehetőség nagy segítséget nyújtott, mivel a szakkifejezések nehezen érthetőek voltak ukrán nyelven a  más nyelven tanuló diákoknak. Az érettségizőktől 2009-ben ezt a segítséget tudatosan vagy tudatuk nélkül megvonták, mivel a fordítás eltért az eredeti ukrán nyelvű értelmezéstől, ami sikertelen vizsgákhoz vezetett. A következmény pedig az, hogy a kárpátaljai diákok már hitetlenül állnak a továbbtanulás lehetőségéhez.  Jobban fokozza a kárpátaljaiak bizalmatlanságát a jövőben az, hogy az állam megvonta támogatását a nem állami intézményektől, mellyel a magyar tannyelvű intézmények fennmaradását is veszélyeztetik. Emellett a magyar egyetemi karok létszámát is csökkentik.

Mindezek ellenére a bizalom élénkülőben van. Viszont a rettegés is szerepet játszik most sokak életében. Hogy mit hozhat számunkra a kárpátaljai magyarságnak a 2010-es ukrajnai elnökválasztás - nem tudhatjuk. Az előző elnökválasztás emlékeire visszaemlékezve azt mondhatjuk, hogy nem sok jót. Már csak az is az ország szétziláltságára utal, hogy tizennyolc elnökjelölttel büszkélkedhet Ukrajna. Ez egyrészt a tettvágyat mutatja. Azt, hogy igenis rossz állapotban van most az ország, de van, aki változtatni akar rajta, mert sokaknak nem felel meg a mai helyzet: mint ukrán nemzetiségűnek, úgy orosznak, s magyarnak sem. Másrészt takarhat egy nagy támogatói csoportot, amelyből ki-ki szövetkezik a három élen járó jelölttel.

Kik ők és mit ígérnek programterveikben

Egyik nem túl esélyes elnökjelölt Ukrajna jelenlegi elnöke Viktor Juscsenko. Aki az elmúlt években nem túl aktív politikai tevékenységet folytatott. Folytonos konfliktusok, ellentétek jellemezték elnöki éveit. Nem tudta megoldani a kereskedelmi kapcsolatait testvér országával, főleg a gázszállítás terén. Ami konfliktusokat szült a nyugat államaival. Jelenlegi ígéretei nem sokban térnek el az előző elnökválasztási kampányától. Fő pontjai közé tartozik az EU-hoz való közeledés és a békés kapcsolatok fenntartása Oroszországgal.

A két leginkább esélyes elnökjelölt Julia Timosenko miniszterelnök asszonyunk és Viktor Janukovics a Régiók Pártjának vezetője és volt miniszter.

Julia Timosenkoról mondhatjuk, hogy tehetséges politikus. Mindig maga mellé tudta toborozni a legtehetségesebb támogatókat. Eddig nagy harcokat folytatott a korrupció ellen és ukránosítási folyamatai révén a kárpátaljai fiatalság egyre kevésbé szeret magyar lenni. Idei már jogszabályba iktatott intézkedése, hogy a 2010-es érettségi vizsgák már csak ukrán nyelven tehetők le. Ez annyit jelent, hogy még kevesebb magyar diák tesz felvételi vizsgát és még több szülő íratja gyermekét ukrán nyelvű iskolába. 2009 szeptemberében pedig alkotmánysértő, nemzetiségekre hátrányos határozatot fogadott el. Eszerint az állami fenntartású oktatási intézményekben kizárólag az államnyelvet szabad használni az oktatás során, míg a nemzetiségi iskolákban az ukrán mellett lehetőség van az adott nemzetiségi nyelv használatára is. E szerint a határozat szerint már rég elfelejtették Ukrajna egyik legfőbb alkotmányi előírását, hogy Ukrajnában a nyelvek használatát az alkotmány garantálja és törvényben szabályozza. Elnökválasztási programjából tudjuk, hogy célja egy erős emberi erkölcsön és szabadságjogokon alapuló európai ország megteremtése, amely esélyt kap az EU-hoz való csatlakozáshoz. Az viszont, hogy hogyan szeretné ezt megvalósítani - kérdés marad számunkra. Mivel eddig csak beletiport nyelvi, választási alkotmányos szabadságjogainkba. Intézkedései elsősorban nem az ukrajnai magyar közösségek ellen irányulnak, azonban nagyon is érintik őket. Kétségkívül észrevehető hasonlóságot találunk a szlovák nemzetiségi politikával.

Viktor Janukovics elnökválasztási programját: „Ukrajna- az embereknek" - jelszavakkal kezdeményezte. Ezekben a szavakban annyit látok, hogy Janukovics, nem az ukránosításért folyó harcért törekszik. Sok szépet és jót ígér programtervében. Ukrajna alkotmányát reális alapokra akarja helyezni, mely biztosítja az emberi élethez való méltóságot, prioritást és alkotmányi jogokat, szabadságot és törvényes érdekeltséget. Az iskolákban szeretné bővíteni az államilag finanszírozottak számát. Oktatásbeli tervének fő pontjai között találjuk, azt is, hogy szeretné visszavonni a kötelező ukrán nyelvű tesztelést a felsőoktatási intézményekbe való bejutáshoz. Esélyt ad az érettségivel való felvételi jelentkezéshez azoknak, akik 2009-ig érettségiztek.

Sem Juscsenko, sem Timosenko pártprogramjaikban nem említik, nem tagadják a kisebbségekkel szemben foganatosított elnyomó intézkedéseket és arra sem megoldást, sem alternatívát nem ajánlanak. Viktor Janukovics azonban választási megállapodást kötött a nemzeti kisebbségekkel, köztük az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel.

 Hogy bizalmunkat kibe fektettük helyesen, azt csak a választások után tudhatjuk meg.

Minden ígéret, programterv, bizalommal, bizakodással tölt el bennünket: szabad nyelvhasználat, fejlett és mindenki számára elérhető oktatás, gyermeknevelési támogatás, egészségügyi reformok, kölcsönös jó kapcsolatok Oroszországgal, Közel-Kelet országaival, és az Európai Unióval, vízumkényszer megszüntetése, nyitott határok - mindez esély a magyarság viszonyainak erősítéséhez. Csakhogy mit ér a szabad nyelvhasználat, ha nincs anyanyelven oktató ingyenes és fejlett iskola, ahol tanulhatnánk; ha nincs munkahely, amelyen elhelyezkedhetnénk; ha nincs óvoda, ahová a szülők munkaidejükben elvihetnék a gyermekeiket; ha nincs anyagi lehetőség ahhoz, hogy kihasználd a nyílt határok vízummentességét. Sajnos Ukrajnában mindig az alap dolgokon túl lépnek. Látják már a gazdagon megterített asztalt  a meleg házban, de a zárt ajtókat nem, és nem látják azt, vagy nem akarják tudni, hogy először meg kell találni a megfelelő kulcsot, amely valahol a magasra nőtt bozótban van elrejtve és erőt kell találni ahhoz, hogy megtalálva a kulcsot ki tudják nyitni.

A hitben reményveszett fiatalság akár Kárpátalján élő vagy külföldön tanuló érdektelen kormányzati változásokban. Nem látják jövőjüket szülőföldjükön és nem is akarnak törődni az otthoni élettel és nem használják ki szavazati jogukat az idei választásokon sem. Pedig nem tehetjük ezt! Úgy gondolom, hogy minden problémának megvan a megfelelő orvoslása. Nem tehetjük azt, hogy csak abban hiszünk, hogy a sok rosszból most már csak a kevésbé rosszat választhatjuk. Igenis megvan a lehetőség a pozitív változások elérésére.

Okulova Nyina, Kárp