Viva Rákóczi! – Egység a sokféleségben! Élet a Magyarságismereti Mozgótábor után is!

2010. április 16. és 18. között újra összegyűlt „rákóczis sereg” vonta fel zászlaját, ezúttal Rév-Komárom kapui alatt, vagyis Nyugat-Felvidék eme nagy történelmi múltra visszatekintő központja adott otthont az immáron hetedszerre megrendezett – a Kárpát-medence magyar fiataljait, egykori mozgótáborosokat összefogó – Rákóczi Családi Kör nagytalálkozójának.
Az eddigiektől eltérően most nem történelmi tematika, megemlékezések, bemutatók vagy előadások képezték a program gerincét, hanem mind nagyobb hangsúlyt nyert a mozgalom megújítása, aktivizálása, kiszélesítése. Mindezek megvalósítása a háromnapos csapatépítő tréning legfontosabb kitűzött céljaként jelent meg. Péntek délután, miután az utolsónak érkezett résztvevők is betoppantak, vacsora után azonnal kezdetét vette a programsorozat. Az Ipari Szakközépiskola Kollégiumának aulájában Csadi Zoltán nyitóbeszéddel köszöntötte a több mint száz
egybegyűlt fiatalt, akik között felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi volt mozgótáborosok egyaránt szép számban megjelentek. Ezután a fiatal színész és szervező olvasatában elhangzott Mikóczy Ilona (a találkozó főszervezője, aki a sajnálatos izlandi események következtében
nem tudott hazautazni) köszöntő levele is, majd bemutatták a csapatépítő vezetőket és ismertették a szombati eseményeket. Az este további részében a szokásokhoz híven nagy beszélgetések és nosztalgiázás következett, hiszen a résztvevők között akadtak olyan
barátok is, akik már évek óta nem látták egymást.

Szombaton, reggeli után a fiatalokat csoportokba osztották (Felvidék, Erdély, Délvidék, Kárpátalja és Kelet-Felvidék, valamint egy vezetői blokk), majd a Marianum Gimnáziumban megkezdődtek a csoportmunkák. A hétvége célja az volt, hogy olyan mozgalommá váljunk,
ahol a tagok egymással hatékonyan tudnak együttműködni, akár a több szász kilométeres távolság ellenére is. A gyakorlott képzőcsoport a fontos kérdések megvitatásával, beszélgetésekkel, kisebb csoportmunkákkal és játékok segítségével felhívta a figyelmet arra, hogy
mennyire fontos az egymás közötti szabad információáramlás és véleménymegosztás, valamint az, hogy meg kell találnunk a helyünket a mozgalom egészében, mert itt mindenkire szükség van valahol a csapaton belül, és így alkotunk egy közösséget. A szombati napi képzés reggel
9-től délután 5-ig tartott, majd este 9-től a hagyományokhoz híven táncház következett, ahol mindenki kedvére szórakozhatott.

Vasárnap reggel Bauer Edit (Európa Parlamenti Képviselő) előadásával tisztelt meg bennünket, amelynek témája az Európai Unió kisebbségi, valamint fiatalokat érintő politikája volt. Az előadás után, azt bizonyítandó, hogy az előző nap valóban közelebb hozott bennünket
és eredményesen együtt tudunk működni, régiónként egy pályázatot kellett írnunk, amelynek elkészítésére egy óra volt adott. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy minden csapat igencsak kitett magáért és születtek olyan programtervek is, amelyek megvalósítása nem is tűnik távoli
eseménynek. A délelőtt további részében szentmisén vehettünk részt, majd városnézés és koszorúzás után a búcsú és hazautazás következett.

A találkozó résztvevői azonban nem az elválás utáni szomorúsággal tértek haza, hanem tele tervekkel és magukkal víve azt a biztos érzést is, hogy LESZ MÉG FOLYTATÁS! S
hogy az idei Magyarságismereti Mozgótábor részvevőinek - jövőbeli Rákóczisoknak - is minél jobb kedvet csináljunk a táborhoz, a mozgalomban való aktív részvételhez, az alábbiakban néhány volt
táborozó, ma aktív tag mesél a Családi Körről (a táborzárót követő beszélgetésekből, közös riportokból idézünk):

Mit jelent a Rákóczi Családi Kör tagjának lenni?

Kálmán Noémi, Beregszász:

A Rákóczi Családi Kör több mint egy átlagos, fiatalokat tömörítő közösség. Valóban családként működik, melyben hatalmas erő és tenni akarás van, s melynek minden egyes tagja a fiatal magyar
társadalmat gazdagítja. Egy ilyen közösséghez tartozni - azzal az érzéssel utazni a Kárpát-medence bármely pontjára, hogy egészen biztosan találkozunk majd olyanokkal, akik egyetlen mosolyukkal bearanyozzák a napunkat - egyszerűen leírhatatlan érzés. Az egész, igazi rákóczis
életérzés egy 17 napos táborral kezdődik, amely, ha engedjük, megváltoztathatja az egész életünket, segít felfedezni önmagunkat, megtalálni helyünket a világban. Egy-egy találkozó alkalmával, a cinkos összemosolygások, az együtt emlékezés után pedig mindig megfogalmazódik
bennünk a gondolat, éppen az, amitől az egész annyira különleges: hogy ezt igazán csak az értheti, aki egyszer már átélte. Ezzel kapcsolatban már csak annyit tudnék mondani: életem egyik legjobb döntése az volt, amikor két éve fogtam a tollam és megírtam a pályázatom a
magyarságismereti mozgótáborba. El sem tudnám képzelni az életem nélküle. A komáromi találkozó segített rávilágítani arra, hogy felelősséggel tartozunk a Rákóczi Családi Kör minden egyes
lépéséért, az együtt megtervezett feladatok, tervek végrehajtásáért. Hogy együtt, valóban működő közösséget alkossunk, nyitottnak kell lennünk egymás felé, meg kell tanulnunk elfogadni mások véleményét, de emellett határozottan ki kell állnunk saját véleményünkért is, ha úgy
érezzük azzal a csapat érdekeit segítjük elő. Ha mindezt kreatívan és fiatalos lendülettel, konfliktusok és nézeteltérések nélkül tudjuk működtetni, már senki nem állít hat meg bennünket céljaink elérésében.

Bajusz
Erika, Zenta (Délvidék):

Egy
hatalmas ajándékot, amit nem is tudom, kinek kellene megköszönnöm, a szervezőknek, a támogatóknak, vagy a Jóistennek. Mindannyian tapasztalhattuk, hogy ez a közösség, nem hétköznapi, nem mindennapi. Mindenki jól érzi magát, hisz mindenkit úgy fogadnak el, amilyennek
született, segítjük, támogatjuk, meghallgatjuk egymást. Itt mindenki megtalálja a helyét, szeretetet kap. Így hát én is kapok és adok, testvéreimként szeretem a Családi Kör tagjait, hisz olyan számomra ez a csapat, mintha a második családom lenne.Az Alapítvány célja pedig, hogy
összekössük a Kárpát-medence magyar ajkú fiataljait, nem elhanyagolandó, hisz elveszünk a nagyvilágban, nem tudunk egymásról, s sajnos lassan a környezetünkben élőkről sem. Nagyon fontos megismernünk a saját, illetve a más régióban elő embereket, szokásaikat, kultúrájukat, és őket, mint egy háló, összekötni.

Okulova
Nyina, Nagygejőc

2006-ban a 13. Rákóczi
Magyarságismereti Mozgótábor első napján egy elveszett kisembernek éreztem magam, aki minden áron haza akart utazni. Viszont már az utolsó budapesti napon könnyes szemekkel búcsúztam táborozóként a csoporttársaimtól, a nevelőktől, a szervezőktől, mert féltem attól, hogy
soha többé nem látom őket. Azokat az embereket, akiktől rendkívül sok bíztatást és szeretetet kaptam. Azokat a csodálatos embereket, akik olyan embertársaikért tettek és tesznek, akiket talán soha nem láttak. És nem követeltek érte köszönetet, talán csak egy kedves mosolyt. Akkor,
15 évesen úgy gondoltam, hogy a Föld óriási és az élet vezette utak nem keresztezik egymást. De lám, a 2009-es tábor alkalmával Budapesten 2006-os csoporttársam szúrt ki a hatalmas tömegből - tehát a sors összehoz minket, ha mi is úgy akarjuk! A Mozgótábor, a Családi Kör nem
azok közössége, akiknek zöld a szemük, vagy akik jogászok, hanem azoké, akik tesznek, nem magukért-másokért. Nem érdekből, hanem szeretetből, emberi megbecsülésből. Olyan cél érdekében, amely nem rombol, hanem épít!

Komonyi Szabina-Kálmán Noémi, kárpátaljai
résztvevők