Gondolatok

<p> Tábor utáni érzések, gondolatok, Kiss Anna tollából... </p> <p> <span>&quot;Első sorban <span> </span>megértettem, miért vagyok magyar. Miért születtem oda, ahova születtem. És mihez kezdjek a sorsommal. Megannyi kérdés megválaszolódott. Tudom hová, tudom mikor, tudom hol, tudom merre.  &quot;</span> </p>




 

Aki átélte a csodát, azt mondja, ez a tábor volt élete legszebb két hete.
Ezt elmondani, vagy elmagyarázni másnak nem lehet. Mégis, megpróbálom leírni,
milyen gondolatok forognak az én fejemben így a täbor után. Aki ismeri az érzést,
érteni fogja...

 

Mit is kaptam a tábortól? Első sorban  megértettem, miért vagyok magyar. Miért születtem
oda, ahova születtem. És mihez kezdjek a sorsommal. Megannyi kérdés
megválaszolódott. Tudom hová, tudom mikor, tudom hol, tudom merre.

Rájöttem, hogy nehéz küzdelem vár ránk, azért, hogy megőrizzük mindazt,
amit őseink kiharcoltak. De e küzdelem elé mindenki, aki átélte a
Rákóczi-érzést, boldogan áll oda.

Két hét alatt 1ooo év történetébe tekinthettünk bele. Ez a sok érték mind
részünkké vált. Nehéz lesz kiszakítani belőlünk... Ragaszkodni fogunk hozzá, és
igyekezni fogunk nem túl távol sodródni tőle, vagy ha mégis elvisz az ár, akkor
minél hamarabb visszaúszni.

Küzdeni...hisz van értelme. Talán ez a tábor legnagyobb üzenete. Nehéz
megmaradni ott, ahova születtünk, de ezek után kezdem úgy érezni, hogy van
remény, sőt.

Eddig is magyar voltam, de igazából azzá válni most tanultan neg, olyan
emberektől, akik ezután nagyon sokat jelentenek majd a számomra. Tisztelettel
nézek rájuk, de jólesik, hogy néha ezt ők nem hagyják, és inkább barátként
néznek vissza.

A tábor megannyi dolog közös varázsától lesz ilyen. A két legfontosabb
közül az egyik talán pont a magyarságtudat felébresztése...a másik pedig az
együttlét.

            Igen...16
napig együtt voltam és megismertem 45 embert, akik olyanok, mint én, és mégis,
mindegyiküknek más-más egyénisége van. Megtudtam mit jelent az: együtt lenni.
Megértettem mi az: barátság. Felfedeztem mekkora egy közösség ereje. Átéltem
milyen az, amikor a dal szárnyakat ad. Felhőtlenül boldog voltam. Rádöbbentem:
egy titok részévé válok., egy csodát élek át. Éreztem Istent, bármerre is
jártunk. Ott volt a templomokban, a buszon, éjjelente a szobáinkban, ott volt a
dalban, a kézfogásban, az arcokról Ő nézett vissza ránk. Mindez az Ő csodája
volt. Nem egy-egy embert érintett meg, hanem mindannyiunkat, mint egy
közösséget. Erőt adott meglátni mindazt, ami lényeges. Az Ő segitségével
lettünk mások. Egyek.

Ő adjon ezután is
erőt magyarnak lenni, összetartani.