Gyergyói Rákóczi Café

Mindannyian nagy örömmel, és lelkesedéssel fogadtuk a hírt, hogy megfog alakulni a Gyergyói Rákóczi Café, és már alig vártuk, hogy eljöjjön november 27. az első találkozó napja.

A 11 órás megnyitóra végül tizenhárman gyűltünk össze a gyergyói Salamon Ernő Gimnázium dísztermében. Hamarosan megkezdődött a bemutatkozás, mesélés. Mindenki beszámolt tábori élményeiről, a 17 nap legszebbnek vélt pillanatairól, előkerültek régi fényképek, újságcikkek, naplójegyzetek, Rákóczis pólók, Ki mit tud?-os ajándékok. Az élménydús tábori eseményeket, felejthetetlen pillanatok mesélését csapatindulók színezték. A mozgótábor rendkívüli lehetőség, egy ajándék volt mindannyiunk számára, ezt az is bizonyítja, hogy a jó pár évvel ezelőtti táborosokban is ugyanolyan elevenen élnek a tábori emlékek, mind bennünk idei táborozókban. Estig is tudtunk volna mesélni egymásnak. A beszámolók során megfogalmazódott, hogy kinek mit üzent a tábor, milyen hatással volt rá, hogyan vált többé emberileg a tábornak köszönhetően, és mit tett a tábor után, mire használta a tábor fontos és hasznos üzeneteit.
                 A beszámolókat Hezsó és Jani kiselőadásai követték. Igy többet megtudhattunk az Alapítvány működéséről, arról az összetett, sok szálon futó, és sok-sok embert bevonó munkáról, ami lehetővé teszi a táborok, találkozók megszervezését, és a különféle támogatásokat, legyen szó akár az ösztöndíj támogatásról, akár az étkeztetési programról, és természetesen ezt a sort még sokáig folytathatnám. Mint ahogyan a táborban is, most is megcsodálhattuk, hogy milyen nagy ez a szeretet-lánc, és mennyi mindenre kiterjed. Ötleteket, tippeket is kaptunk, hogy mi gyergyói Rákóczisok mit tehetnénk, hogy innen is segítsük az Alapítvány működését.
                  A tartalmas beszélgetést ebédszünet követte. A közös szendógyártás után, megkóstolhattuk a Rákóczis tortát, amit Zsófi anyukája sütött nekünk. Ezután megtörtént a Gyergyói Rákóczi Cefé "alapkő letétel." Megbeszéltük, hogy gyakrabban, hónaponként egyszer találkozunk, és ezeken a találkozókon sor kerül majd arra, hogy elmondhassuk terveinket, elképzeléseinket azzal kapcsolatban, hogy hogyan tovább, mi hasznosat tehetnénk egymásért, az itteni vagy akár határon túli magyar testvéreinkért. Hiszen jelentős eredményeket csak akkor érhetünk el, ha összefogunk, segítünk egymásnak, és mindannyian hozzáadunk egy kis odaadást, és erőfeszítést ahhoz a szeretethez, amit a Rákóczi Alapítvány képvisel. Biztos vagyok benne, hogy ezek a találkozások, ahogy az első is kellemes és hasznos beszélgetéseket, dalolásokat, új kapcsolatok teremtését és vidám együttlétet fognak jelenteni.
                 A programot szentmisével zártuk, ami még ünnepélyesebbé, és jelentősebbé tette az "alapkő letételt" A szentmise után sajnos eljött a búcsú pillanata, de ez a búcsú nem lesz hosszútávú, hiszen egy hónap múlva újra találkozunk. :)

Nagy Eszter