Kárpát-medencei Megbékélési Mozgalom - kerekasztal-beszélgetés Szabadkán

<div align="justify"> Kárpát-medencei összefogásra, megbékélésre bíztat minket Dr. Surján László Európai Parlamenti képviselő úr Szabadkán tett látogatása alkalmából, ugyanis 2011. február 26-án a város gyönyörű szecessziós városházája adott otthont a Megbékélés Chartájának újabb állomásának. </div>
„Legyünk együtt nagyok!”
Kárpát-medencei Megbékélési Mozgalom
- kerekasztal-beszélgetés Szabadkán -


Ez a civil összefogásból építkező mozgalom a felvidéki Nagymegyeren alakult 2010 októberében. A mozgalom célja megtalálni az együttélés örömét, ember-ember között hidakat építve. A mozgalom semmilyen politikai oldalhoz, se párthoz nem tartozik, kizárólag a civil szférában és a polgári körökben gondolkodik. A kerekasztal-beszélgetést a képviselő úr nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a más népekkel egy helyen élőket nem a régi fájdalom, sérelmek, hanem a jóság, az együttlét kell, hogy összekösse. Olyan valóságot kell teremtenünk, amiben jó nekünk élni. Kiemelte, hogy mivel keresztény népek lakják a Kárpát-medencét, összekovácsoló erő az egy élő Isten is, oly mindegy, hogy más-más nyelven dicsérjük őt. Nemcsak a múlt jelentheti a megbékélést, hanem a jelen is.
A köszöntő után egyenként megismerhettük beszélgetőtársait: Filip Turčinović (egyetemi tanár: Banja Luka-i Jogi Egyetem és Belgrádi Egyetem Üzleti Tudományok Kara), prof. Somogyi Sándor (egyetemi tanár: Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar és FABUS Egyetem), Papp Árpád (néprajzkutató: Városi Múzeum, Szabadka), Gábrity Molnár Irén (szociológus: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Magyar Szociológiai Társaság), Kabók Erika (újságíró: Magyar Szó, Duna TV), Larisa Inić (független újságíró, író), Milica Matijević (jogász: Young Lawyers of Serbia), Maurer Oszkár (borász: Maurer Pincészet), prof. dr. Davor Džalto (alelnök, jogász: Keresztény Kulturális Központ, Belgrád), majd mindegyikük elmondta, megosztotta velünk a saját szemszögéből megélt helyzetünket itt Délvidéken, avagy más néven Vajdaságban, és hogy miként lehetne javítani rajta.
Felmerültek olyan gondolatok is, hogy a Balkáni-háborúk és maga a család intézménye felelős a mai fiatal generációk egymástól való elidegenedéséért, tévesen értelmezett nemzeti öntudatot hordozva. Ahhoz, hogy egymással tudjon élni két nép, nem egymás mellett, ahogy most tesszük, elengedhetetlen egymás nyelvének az ismerete, és a gyakran felmerülő feszültségek kezelése.
Gábrity Molnár Irén, szociológus statisztikai adatokat is közölt a nézőközönséggel. Kutatásaik szerint a ’90-es évek körül az itteni magyarok csupán kis százaléka vállalta nemzetiségét, míg a szerbeknél ez az arány igen magas volt, körülbelül 70 %-nál mozgott. Egy olyan multikulturális térségben, ahol mi élünk, Szabadka ebben kiemelt fontosságú település, megoszlanak a vélemények arról, hogy előnyként, avagy inkább hátrányként kezeljük kisebbségi hovatartozásunkat. A kutatás azt bizonyítja, hogy az akkori magyarok hátrányként könyvelték el nemzeti identitásukat, holott előny is lehet, ha azt úgy éljük meg.
Az ország déli részéről hozzánk, Vajdaságba betelepített embereknek fogalmuk sincs arról, hogy itt nemcsak szerbek élnek, hanem ugyanúgy jogosan hazájának tartja ezt a maréknyi földet magyar, bosnyák, bunyevác, szlovák, ruszin stb. is. A betelepített népek személyes sértésnek veszik, ha nem szerbül beszélnek ezek a népek az utcán, ennélfogva szóba kerültek a magyar verések is.
Bármikor megverhetnek engem az utcán, csak azért mert magyar vagyok? Magyarul szólalok meg a boltban, magyarul beszélgetek a barátaimmal, magyarul, mert ez az anyanyelvem, a legértékesebb nyelv. Azóta érzékelem a szerb-magyar ellentétet, amióta Szabadkára kerültem középiskolába. Előtte, kisvárosomban, Magyarkanizsán, mondhatni azt sem tudtam, hogy ilyen tényleg létezik, mint a magyar verés. Ez lehet, hogy a szerbség kis számának köszönhető, vagy csupán annak tudható be, hogy elég sok vegyes házasságból született gyerek él itt. A magyar és a szerb fiatalok között nincs olyan éles választóvonal, sokukkal együtt megyünk szórakozni. Igaz az is, hogy az idevalósi gyerekek nem tanulják meg az ország hivatalos nyelvét, inkább a szerbek alakulnak be.
Maurer Oszkár, borász egy igen érdekes ténnyel hozakodott elő: a törvényekkel. A Szerb Köztársaságnak célja, érdeke kellene, legyen, hogy a kisebbségek megmaradjanak. Szabadkán, ahol elvileg a magyar nyelv is hivatalos, nem tudjuk rendesen elintézni az ügyeinket sem, ha nem ismerjük a szerb nyelvet, mert rögtön a fejünkre koppintanak a hivatalokban, hogy ez itt Szerbia, tessék szerbül beszélni.
Fontos pont az ország előrehaladásánál, a népek közötti megbékélésnél az értelmiség. Neveljük az ifjúságot! Igazi étékeket előtérbe helyezést, toleranciát, összefogást kell tanítani a mostani fiatal generációknak. Az országra nagy befolyása van a médiának, ezért kell, hogy egyre több helyen jelen legyen ez és ehhez hasonló megmozdulások, civil mozgalmak. Csakis jó példával tudnunk egyről a kettőre jutni, kezdeményezni kell, felnyújtani a kezünket a jó ügyért, felszólalni, ha úgy adódik.
Papp Árpád, szabadkai néprajzkutató, antropológus elmondása szerint nincs olyan, hogy egy nép kultúrája teljesen elszigetelődjön. Mindig is érték és érik a mai napig külső, a szomszéd népektől érkező befolyások a magyar (és másokat is) népet. Gondoljunk csak a magyarok Hunyadi Jánosára, avagy ahogy a szerbek hívják Sibinjanin Janko, Zrínyi Miklós, horvát nevén Nikola Zrinski, várvédő hősünkre, akik nemcsak a magyarok szemében nagy alak. És még sorolhatnánk a más-más kultúrában megjelenő történelmi alakokat, akiket több nép is a magáénak vall. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a népek mennyire egymásra vannak utalva, közösen kellene előre lépniük. A megbékéléshez erő kell, az erőt pedig a megbékélés táplálja.
A kerekasztal-beszélgetés végén fellépett a Juhász Zenekar Csizmadia Anna népdalénekessel kiegészülve, akik Vajdaságban élő népek zenéjével tették teljessé a megbékélési mozgalom szabadkai állomását. Ezután az előcsarnokban lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre az előadókkal, képviselő úrral.
Végezetül pedig annyit említenék meg, hogy ezen a napon született meg (Somogyi Sándor professzor jóvoltából) a Megbékélési Charta jelszava, miszerint: „Legyünk közösen nagyok!”
Berec Sári