Találkoztunk - újra - Kolozsváron

Tavaly ősszel hallottam, hogy tavasszal itthon lesztalálkozó. Teljesen természetes volt, hogy ott leszek. Kb. két nappal a kiírásután elküldtem a jelentkezést. Aztán szedtem össze embereket, bár sokkal többetis lehetett volna (mindenki a maga hibáiból tanul) és péntek hajnalban avonaton örültem a többieknek. Miután nyugtáztuk, hogy mindannyian fent vagyunkés sikerült áttuszkolnunk magunkat a csak félig kinyílt vagonközti ajtón.Megérkeztünk Kolozsvárra és ott töltöttük a hétvégénket. És akkor én most elmesélem, hogy milyen volt. 

Többször jártammár ebben a méltán csodált városban, de most is, újra megfogott. A modernrégiségével, a pörgő életével, színeivel, a változatos arcaival. Pénteken mi, agyergyói banda várost néztünk, lötyögtünk, fagyiztunk, élveztük a napsütést Mátyás király társaságában. Eltelt az idő és délutánra a kollégiumban gyűltekaz emberkék és mi örültünk nagyon. Na meg vártuk a délvidékieket, akik este,játékidőben meg is érkeztek. De addig is újra találkozhattam pl. Csermely Ildikóval, akit 2008 óta nem láttam, csak képen. Meg Mikóczy Ilivel, akit szintén Marosvásárhelyen legutóbb, meg Ákos, Zsolt, Babartos Karcsi, Kiss Csilla meg a többiek (nagy ölelés). Kellemes szobácskák, bemutatkozások, ,,te mikor voltál táboros?”, majd az örökmosolyú szakácsnénik főzte fincsi vacsora és jáááték. Majd kimenő engedélyünket kihasználva felfedeztünk egy magyarszórakozóhelyet páran, de.. visszaértünk időre. :)
Szombaton a mindannyiunk drága Zsuzsa nénije vázolta fel az Alapítvány múltját és jelenét nekünk, amitkiscsoportos munka követett (nagyon nagyon élveztem!). Jól működő, dinamikuscsapatban voltam, hamar megbeszéltük, hogy mivel segíthetnénk az Alapítvány munkáját saját régiónkban, aztán sorban bemutattuk őket. Mi voltunk az elsők,tőlünk én beszéltem és kaptam dicséretet utána egyik lánytól, hogy semmit nemfelejtettem el, amit megbeszéltünk és ez jó érzés volt. :) Egy nagyonínycsiklandó ebéd után egy nagyon napsütéses és nagyon érdekes városnézésrementünk. Büszkén mutogattuk a Babeş-Bolyai Tudományegyetem épületét, mint a leendő iskolánkat. Itt még meg kell említenem a csokivaniliástölcsérfagyit, amit mindenkinek ajánlok (kerestem az utcanevet, de nemtaláltam, így csak annyi: a főtéren az az utca, ahol a megyeháza található).Ezután a Megbékélési Kerekasztalra mentünk, ahol sok közéleti személyiségmegjelent és kifejtette gondolatait a népek közötti megbékélésről szükségességéről és annak lehetőségeiről. Itt jelen volt SurjánLászló, EP képviselő és Sebestyén Márta, népdalénekesnő is, aki az estitáncházban is tiszteletét tette. A kerekasztalon elmondták véleményüket: Ovidiu Pecican kolozsvári történész, esszéíró, Marius Tabacu, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója , Smaranda Enache, emberjogi aktivista, Benkő Samu, művelődéstörténész, író, és Lucian Năstasă, történész, kisebbségkutató. A találkozók hagyományossá vált motívuma, a táncház ezúttal sem maradt el, ahol Demeter Panni és Tamás Levente tanítgattak bennünket a lépésekre, ritmusokra. E nap estéjén is felfedeztünk egy magyar helyet, magyar egyetemistákkal, magyar lelkületben beszélgetve töltöttük el az estét, az utolsó kolozsváriesténket együtt – mostanra. :)
Vasárnap ökumenikus istentiszteletenvettük részt a kollégium imatermében, majd egy gyors pakolás után, Bartos Károly, református lelkész előadását hallgattuk meg. Előadásában egy csodálatostémáról beszélt, értékeinkről. Minket is bevont az előadásba, kérdéseivel,felvetéseivel, véleményünk kifejtésével és bár az álompor egyre nehezedett aszemhéjainkon, de töretlenül próbáltunk figyelni. Köszönjük szépen a lelkészúrnak, mert egy fantasztikus, tartalmas és tanulságos másfél órát töltöttünk elneki köszönhetően! Mindezek után a búcsúebéd, a búcsúzkodás és a hazaútkövetkezett – ezt sokat nem kell fejtegetnem, hiszen mindannyian tudjuk, hogyszázszor visszafutunk még egy ölelésre a busz ajtóból, még ,,csak egy “ közös képet csinálunk, még csak egyszer ígérjük meg, hogy ott leszünk akövetkező találkozón mindannyian. :)
Bár neccesnek tűnt a találkozódátuma a május egy miatt, de úgy gondolom, nagyon sajnálhatják, akik amiatthagyták ki Kolozsvárt. Kevesebben voltunk, mint a szokásos, de ez előnyünkrevált ismerkedés szempontjából mindenképp. Köszönjük Dorkának és lelkes segítőinek,hogy megszervezték ezt a csudijó találkozót nekünk, a méltán kincsesKolozsváron! Sok puszi mindenkinek és remélhetőleg a következőn azok is ott lesznek, akiknek most nem sikerült eljönni.
HuszárÁgi

NID-1126_224672_1854666700359_1651577811_1829206_972243_n.jpg