Budapesti találkozó

<strong><span style="font-size: 10pt; font-family: 'Arial','sans-serif'">Egy igazán családias Családi Kör találkoz</span></strong>

 

            Már jónéhány fotót láthattunk,
hangulatjelentést olvashattunk a Tábor idei kiadásából, de az augusztusi
budapesti találkozónak se híre, se hamva nem volt még július derekán. Egyre
gyakrabban kaptam a kérdéseket, tudok-e valamit?, lesz-e ''Budapest"? stb.
Aztán egyszercsak érkezett a hír, hogy lehet jelentkezni már. Nem volt kérdés,
máris szerepelt a listán a nevem és a határidő lejártával igencsak meglepetten
konstatáltam, hogy alig ötvenen leszünk együtt Budapesten.

            Sebaj, megérkeztünk és lassan
összegyűlt az a mondhatni maroknyi ember, akiket olyan jó volt ismét látni.
Tekintve, hogy idén elmaradt a tavaszi találkozó, jóval több, mint fél év után
ruccantunk össze ismét. Régebbi és egészen friss arcokon lobbant fel a
viszontlátás vagy az új találkozás örömének lángja. Szoros volt minden
kézfogás, őszinte minden puszi és ölelés. Hezsóék első esti
babgulyásos-tábortüzes vacsorája megadta az alaphangulatot a bandának. A
bemutatkozás alatt kiderültek érdekes és ámulatraméltó dolgok emberekről, mint
például hogy Rákóczisok köréből is került ki önkéntes a londoni olimpiára vagy
olyan, aki zarándokolt az El Caminon. Jó volt hallani az emberek apró-cseprő
vagy mérföldkő súlyú életmozaik történeteit.

            A találkozó témája egy
időmenedzsment képzés volt, mely program két csoportban zajlott. Nagyjából az
egyetemisták és a középiskolások kategóriát tartva alakult ki a két tábor. Bár
a játékok, foglalkozások majdnem teljesen egyformák voltak mindkét csoportban,
a gyakorlatba ültetésükhöz néhol másképpen kellett közelíteni. Időkezelő és a
feledékenységet minél jobban kiküszöbölő "csodamanócskák" trükkjeit
ismertük meg, valamint elképzeltük magunkat öt év múlva házasságban vagy
egyetemistaként, autóval és villamossal közlekedve, a világot járva vagy
családi vállalkozást folytatva. Sokféle tervek, színes, eredeti és lendületes
vázlatok, melyek kigömbölyítésre várnak, hogy kész életek kerekedjenek belőlük.
Nagyon jó volt hallani a sikeresen felvételizett egyetemisták örömét és homályos
aggodalmait, az érettségi vagy más vizsga előtt állók izgalmát és reményeit.
Bár a kint uralkodó hőség kicsit rányomta a bélyegét a képzés délutáni részére,
mégis aktívan bekapcsolódtunk, nyíltan és őszintén beszéltünk. Csadi Zoli
főztje méltó párja volt az előző napi Hernádi-éteknek, amit egy házi karaoke
party követett, megadva az esélyt minden olyan személynek, aki csak azért nem
lett énekes, mert nincs hangja.

            Ahogy az lenni szokott, hajnalba
átnyúló beszélgetés, énekelgetés, nosztalgiázás és tervszövögetés köszöntötte
az utolsó találkozós reggelt. Lassan, de biztosan ment az összepakolás és
fokozatosan tűntek el az emberek egy-egy szeretetteljes búcsúzkodás után.
Szentmisére csak néhányan tudtak maradni, de idén hamarabb sikerült megtalálni a
templomot, mint a tavalyi találkozón. :) Kevesebb ember, több és minőségibb
beszélgetés, együttlét jellemezte az idei budapesti találkozót. Köszönjük
Nektek vezető R-testvéreink a szervezést és.. találkozzunk ősszel Párkányban!
:)

 

Huszár Ági