Ifjúsági Közgyűlés 2012 - Fiatalok a demokráciáért (beszámoló)

Tábor éve: 2003
A "Világfórum a Demokráciáért" című rendezvény előtti napokban került sor a nemzetközi Ifjúsági Közgyűlésre, melyen 150 fiatal vett részt az Európa Tanács tagállamaiból. A központi téma a demokrácia volt, valamint a fiatalok szerepe a demokráciaépítésben. A közös együttműködés eredménye összefoglaló jelentés formájában eljut az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaihoz, valamint a fiatalok lehetőséget kaptak arra is, hogy felszólaljanak a Világfórumon. Azon szerencsések között lehettem, akik részt vettek közgyűlésen, ahonnan rengeteg tapasztalattal, új gondolattal és élménnyel tértem haza.

2012. október 5-én nyitották meg az Ifjúsági Közgyűlést, amelyre 670 jelentkezőből válogatták ki a 150 résztvevőt - olyan fiatalokat, akik saját közösségeikben tevékenykednek, ifjúsági szervezetek munkájában vesznek részt és aktívan hozzá szeretnének járulni a demokrácia építéséhez. Jómagam a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány képviseletében pályáztam a rendezvényen való részvételre, hogy bemutathassam az Alapítvány tevékenységét, valamint a Fiatalok Határok Nélkül - Magyarságismereti Mozgótábor programját.

A hivatalos megnyitón rövid összefoglalás hangzott el az Európa Tanács felépítése és munkája különös tekintettel az Ifjúsági Tagozat szerepére. Ezután bemutatásra került a program, valamint a rendezvény fő célja: teret adni a fiataloknak, hogy elmondhassák gondolataikat az őket érintő politikákról, közös megoldásokat keressenek az általuk azonosított problémákra, valamint hogy párbeszédet teremthessenek a politikusokkal. Külön kiemelték, hogy az Ifjúsági Közgyűlés során alkotott jelentések és ajánlások közvetlenül eljutnak a Világfórum a Demokráciáért rendezvény résztvevőihez, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaihoz és egyéb döntéshozókhoz, ami komoly súlyt ad a fiatalok munkájának.

A megnyitó után rövid kiscsoportos foglalkozásra került sor, ahol a fiatalok megoszthatták egymással elvárásaikat a rendezvénnyel kapcsolatban, valamint azonosították a fő kihívásokat a fiatalok és a demokrácia kapcsolatát illetően. Már itt egyértelművé vált, hogy az összes résztvevő aktívan hozzá szeretne járulni a rendezvényhez, mindenkinek kérdései, véleménye volt a felmerülő témákról. Saját közösségeikben a fő problémákként többek között a politikusokba vetett hitnek és a fiatalok aktív részvételének hiányát látták, valamint a közönyt és az állampolgári nevelés hiányát. Megoldásként pedig a sztereotípiák lebontását, valamint az oktatás céljának újragondolását nevezték meg. Véleményük szerint az oktatás nem csak tudás és képességek elsajátításból kellene, hogy álljon, hanem a hozzáállást is kellene, hogy formálja.

Délután került sor a program fő programpontjára, a plenáris ülésre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének üléstermében. Az ülést, melyen több ország parlamenti képviselői is jelen voltak, Jean-Claude Mignon, a Parlamenti Közgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára hangsúlyozta beszédében, hogy "a fiatalság nem a jövő, hanem a jelen, jelen van". Ezután Maria Paschou, az Európa Tanács Ifjúsági Tanácsadó Testületének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Howard Williamson professzor tartott vitaindító előadást.

A politikusok beszédei után a fiatalokra került a sor, szót kérhettek és elmondhatták gondolataikat a politikusok és döntéshozók felé. Bár az ülés három és fél órát tartott, annyi volt a jelentkező, hogy nem kerülhetett mindenkire sor. Nekem sikerült még a vita elején bátorságot vennem és szót kérnem, így fel is szólalhattam. Angol nyelvű beszédemben üdvözöltem, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének határozatát, melynek értelmében jelentés készül a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelméről. Mondanivalómat Székely János atya jelmondata köré építettem fel, mely szerint, "Csak azt tudjuk szeretni, akit ismerünk.". Úgy gondolom, hogy a fiataloknak kulcsszerepe van abban, hogy nyissanak a más nemzethez tartozó társaik felé, hogy megismerjék egymást, megtanulják egymás nyelvét és lebontsák a sztereotípiákat. Mindez pedig elősegíti egymás megértését és a közös gondolkodást, hogy együtt haladhassunk az európai úton. Felemelő érzés volt mindezt a nagy ülésteremben, igazi hangosítással és tolmácsolással kísérve elmondani.

Második nap reggel a résztvevők kilenc csoportra oszlottak, hogy kisebb csoportokban vitassák meg a demokrácia és különböző egyéb témák, mint vallás, globalizáció, migráció, kisebbségek, ifjúsági munka stb. kapcsolatát. A munkacsoportok vezetői mellett különböző szakemberek segítették a közös gondolkodást, akik a bemutatkozó kör után röviden bemutatták saját munkájukat, valamint a csoport témájához kapcsolódó gondolataikat. Ezután pedig végig a csoporttal maradtak, és aktívan részvételükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a beszélgetés célratörő legyen és a jó mederben haladjon.

Én a demokrácia és a kisebbségek kapcsolatát elemző munkacsoportot választottam. Két szakember volt a csoportunkban. Egyikük az Európa Tanács Roma kérdésekkel foglalkozó tanácsadója, aki fő gondolatként hangsúlyozta, hogy mindannyian az emberi teremtések többségének tagjai vagyunk és közös célunk, hogy eljussunk a globális tévedésektől az emberi jogokig. Jogai minden egyénnek vannak, csak lehet, hogy nem férhet hozzá ezekhez. A problémákhoz való viszonyulásunkban központi szerepe kell, hogy legyen az emberi jogi megközelítésnek, a törvények pedig emberektől embereknek kell, hogy készüljenek. Éppen ezért stratégiára van szükség, ami sokszor inkább egy maratonhoz hasonlít, mint egyszeri sprinthez. "Hogyha nem kezeljük a problémát, akkor a probléma részei vagyunk." - mi tehát a mi stratégiánk, hogy előbbre lépjünk, megoldásokat találjunk?

Másik szakértőnk egy svédországi országgyűlési képviselő, Jonas Gunnarson volt. Felvezetőjében rámutatott, hogy ő több szempontból is kisebbségi közösség tagja. Első sorban férfi, másod sorban szocialista Svédországban és harmadikként pedig azt a tényt említette, hogy ő meleg. Azt hangsúlyozta, hogy az az általános megközelítés, miszerint a kisebbségeket el kell fogadni, szerinte nem teljesen megfelelő. Szerinte a fő cél  a kisebbségek különbségeinek tiszteletben tartása kellene, hogy legyen. Említett néhány példát, hogy milyen nehézségekkel találkozik politikai munkája során, majd a demokráciával kapcsolatban a többség felelősségének kérdéséről beszélt.

Ezután a résztvevők bemutatkozó köre következett, ahol kiderült, hogy nagyon sok féle kisebbséget képviselünk és mindenki izgatottan nézett a ránk váró feladatra, miszerint a nap végére konkrét javaslatokat kellett megfogalmaznunk a döntéshozók számára a kisebbségeket érintően. A csoportban 12-en voltunk, de volt közöttünk törökországi kurd, sziléziai lengyel, roma-kérdésekre kíváncsi boszniai, svájci török, dániai arab és máltai meleg-jogi szervezetben aktív résztvevő is. Így már az elején egyértelművé vált, hogy kihívás lesz olyan közös megoldásokat találni, javaslatokat megfogalmazni, ami bármilyen nemű kisebbségi közösség javát szolgálhatja. Éppen ezért munkánk elején megpróbáltuk meghatározni a "kisebbség" szó jelentését, de miután többször elvesztünk a szavak pontos jelentésének megvitatásában, a résztvevő szakemberek felhívták rá a figyelmünket, hogy ne akarjunk meghatározni egy fogalmat, amivel szakemberek évek óta foglalkoznak sikertelenül, hanem próbáljunk inkább egy közös megértést találni. Így sikerült továbblépni és az egész napos, rendkívül intenzív közös gondolkodás eredményeként sikerült öt konkrét javaslatot megfogalmazni.

Elsőként nemzetközi kampányt javasolnánk a kisebbségek befogadásának céljával (szlogen: "Én vagyok, mert MI vagyunk."). Emellett javasoltuk, hogy az általános iskolai oktatásba vezessék be az interkulturális órákat, melyek során a tanulók személyes tapasztalatot szerezhetnének a különböző kultúrákról látogatások, előadások által. Ezzel elérnénk, hogy már nagyon fiatal korban a megismerésre kerüljön a hangsúly és ne alakulhassanak ki a gyerekekben is az idősebb generációk által képviselt sztereotípiák. Ugyanakkor azt is fontosnak tartottuk, hogy a szülőket és tanárokat is megszólítsuk. Éppen ezért javasolnánk, hogy az iskolákban nyíljanak Ifjúsági Irodák, ahol önkéntesek információt szolgáltatnának az érdeklődőknek a különböző kisebbségekről, valamint a nem formális tanulási formák segítségével szerezhessenek ismereteket és tapasztalatokat kisebbségeket érintő kérdésekről tanulók, szülők, tanárok.

További problémaként láttuk a médiának köszönhetően negatív kép alakul ki főképp etnikai kisebbségekről. Ennek enyhítésére javasolnánk, hogy létrejöjjön egy olyan adatbázis, melybe etnikai kisebbségekhez tartozó egyének önkéntesen feliratkoznának, akiket az újságírók ilyen módon könnyen elérnének, tőlük informálódhatnának és így megalapozottabb, objektív cikkeket írhatnánk. Ezáltal pedig a teljes populáció véleménye is kiegyensúlyozottabban kerülne kifejezésre.

Utolsó, általános javaslatként hangsúlyoztuk annak fontosságát, hogy a kisebbségek közvetlen módon részt vehessenek a döntéshozatali folyamatban.

A munkacsoportok egy rövid ebédszünettől eltekintve egész nap dolgoztak az adott témákon. Vacsora után pedig sor került a "Vélemény Sétány" című programpontra, ami abból állt, hogy a csoportok egy nagy teremben kifüggesztették a konkrét javaslatokat, amelyeket a nap folyamán megfogalmaztak. Ezután minden résztvevő körbe sétálhatott és megjegyzéseket írhatott ezekhez a javaslatokhoz. Ezek a vélemények, megfigyelések, pozitív és negatív kritikák rendkívül hasznos visszajelzést nyújtottak a munkacsoportok számára és be is építették ezeket a végső jelentéseikbe.

A szombat este sem telt eseménytelenül - helyi fiatalok vezetésével lehetett részt venni különböző demokráciához kapcsolódó tevékenységekben, játékokban. Többek között lehetett pártot alapítani és választásokon részt venni, átírni és elénekelni az EU himnuszát hip-hop változatban stb. És bármennyire is fárasztó volt a nap, a résztvevők változatlan lelkesedéssel vettek részt az esti játékokban: pártprogramot írtak, tagokat toboroztak, kampányoltak, és végül választásokat rendeztek, ahol az "Angol Tea Párt" győzött.

Utolsó nap délelőttjén három panelben lehetősége nyílt néhány önkéntesen jelentkező résztvevőnek röviden bemutatni a saját projektjét, szervezetének munkáját. Ezt követően újra a tematikus munkacsoportban találkoztunk, ahol véglegesítettük a jelentésünket és ajánlásainkat. Kora-délután került sor az utolsó plenáris ülésre, ahol minden csoport szigorúan három percben - az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének szabályai szerint - bemutathatta az eredményeit. Nem volt egyszerű a feladat, hiszen olyan sok mindenről szó esett a másfél nap alatt. De minden csoport megpróbálta a legtöbbet kihozni a megadott időkereten belül - sokszor komoly fejfájást okozva a tolmácsoknak. Ezt követően a résztvevőknek lehetősége nyílt, hogy megoszthassák röviden gondolataikat a rendezvény egészét, a munkacsoportok eredményeit stb. illetően. Nagyon érdekes gondolatok hangzottak el, a mikrofon kézről kézre járt. Sokan kifogásolták, hogy nem volt elég lehetőség párbeszédet folytatni a döntéshozókkal, sokszor el is feledkezve a tényről, hogy az eseményt az Európa Tanács hívta életre. Mások azt kritizálták, hogy a résztvevők nem voltak elég radikálisok a véleménynyilvánításban. Erre reflektálva egy másik résztvevő rámutatott, hogy más-más kulturális háttérrel rendelkezünk és nem ugyanolyan módon fejezzük ki magunkat, különböző udvariassági formulákat használunk, ami nem jelenti azt, hogy kevésbé akarnánk véleményt nyilvánítani. Aztán egy másik résztvevő felállt és arra buzdította társait, hogy ne csak kritizálják a politikusokat, hanem lépjünk minél többen politikai pályára. Erre reagálva egy lány kifejtette, hogy szerinte nem kell mindenkinek politikusi pályára lépni, hanem meg kell találni a személyes feladatokat és azt végezni lelkiismeretesen. Szóval, az utolsó fél órában is rengeteg komoly gondolat hangzott el. Az egyik walesi fiú fogalmazta viszont meg talán legjobban, hogy mindig vigyázzunk, mit mondunk, mit képviselünk és ne csak magunkra gondoljunk, hanem az otthoni társakra, közösségeinkre. Nem lehetünk önzőek, hanem becsüljünk meg minden lehetőséget és sokszorozzuk meg a tapasztalatokat azok megosztása által.

A záró beszédet Nadine Lyamouri-Bajja, a rendezvény koordinátora mondta. Nyugodt, megnyerő stílusával próbálta feloldani a hozzászólások által kifejezésre juttatott feszültségeket, elégedetlenkedéseket. Elmondta, hogy az Európa Tanácsban szerzett több éves tapasztalata alapján igazán sikeresnek mondható a rendezvény, hisz a fiatalok maguk voltak ennek formálói aktív részvételük által. Nem volt előre megírt határozat- vagy jelentéstervezet, mindenki szabadon fogalmazhatta meg gondolatait és igenis, voltak politikusok, akik meghallgatták őket és aktívan részt vettek a fiatalokkal való közös gondolkodásban.

A záró után az állomásra kellet sietnem, így már nem is igazán tudtam elbúcsúzni az új barátaimtól. De a visszafele út sem telt el esemény- és eredménytelenül. Egy francia lánnyal utaztam, aki nagyon érdeklődő volt és kiderült, hogy soha nem hallott még a magyar kisebbségről, bár sok közép-kelet-európai fiatallal találkozott már. Két és fél órán keresztül beszélgettünk, kérdezgetett sok mindent a kisebbségi létről, a többség-kisebbség viszonyáról és azt hiszem, igazán elgondolkozott a hallottakon.

Lassan négy oldalas beszámolónál tartok és még nem is írtam az esti és az étkezések közbeni beszélgetésekről, a csocsózásokról, asztalteniszezésről, közös táncról és éneklésről, amire a kötött programpontok között és után került sor. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam, új gondolatokat és megközelítéseket hallottam, amiket tovább lehet és kell gondolnom. Forrásanyagokra, egyéb rendezvényekre és eseményekre hívták fel a figyelmem, és természetesen sok hasonló (vagy éppen ellentétes) gondolkodású fiatallal ismerkedtem meg. El sem tudom mondani, hogy milyen új lendületet és motivációt adott nekem ez a hétvége.

Az rendezvény óta folyamatosan az ott hallottakra és tapasztaltakra gondolok, fő üzenetként pedig ez fogalmazódott meg bennem, amit Veletek is szeretnék megosztani, kedves olvasók és rákóczis társaim (akik idáig jutottatok hosszú beszámolóm olvasásában): "Gondolkodj európai módon, cselekedj helyileg." ("Think European, act locally."). Be kell vallanom, hogy először angolul jutott eszembe a gondolat, hiszen azt nem említettem eddig, hogy a hétvége munkanyelve az angol és a francia volt. A résztvevők túlnyomó többsége az angolt használta felsőfokon - pontosan, választékosan ki tudta fejezni saját gondolatait, véleményét. Azt hiszem, nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát, hogy minden fiatalnak komolyan kell venni az idegen nyelvek tanulását. És ez a feltétele annak is, hogy a fentebb említett gondolatom fényében európai szinten el tudjuk mondani a minket érintő problémákat és kihívásokat, amikkel szembesülünk. Ugyanakkor a más nemzetiségű társainkkal való beszélgetés arra is rávilágít, hogy hogyan kell elmondanunk a problémákat ahhoz, hogy ők ezt tényleg megértsék. Milyen példákat, adatokat említhetünk ahhoz, hogy amikor úgy mutatkozunk be, mint romániai magyar, akkor ne nacionalistázzanak le, hanem megértsék, hogy miért fontos ez nekünk.

Remélem, hogy ez a beszámoló hozzájárul ahhoz, hogy az Ifjúsági Közgyűlésen szerzett tapasztalatok és ötletek ne csak az enyémek maradjanak, hanem eljussanak a Rákóczi Családi Kör tagjaihoz. Hiszen ott a felelősség, hogy hogyha eljutunk nemzetközi rendezvényekre, az azokon való részvétel és tapasztalatgyűjtés után haza kell mennünk és megosztanunk mindazt, amit láttunk kisebb és nagyobb közösségeinkkel. És remélem, hogy beszámolóm által máris közel 2500 fiatal és még több lélekben fiatal ismerős és barát válhat részesévé annak a csodának, amelynek személyesen is részese lehettem az elmúlt hétvégén.