Emlékek

Próbálok emlékezni. Azt mondták, hogy csak a jó emlékek maradnak meg egy idő után.  Igy igaz- mert az ember a rosszra nem is akar gondolni. Előfordul, hogy csak úgy elmosolyodom vagy felnevetek- ilyenkor édesanyám megkérdezi: ,, Eszedbe jutott valami? ''  Igen.  Jöjjön most itt egy macskakörmökkel teli emléklajstrom.

Önmagában még kevés az a tény, hogy szereztem barátokat- ennél mindig
többre vágyunk. Egy kínos pillanat, egy humoros beszólás, egy lélekemelő beszélgetés és az együtt eltöltött percek teszik a tábort különlegessé.
Élénken él az emlékezetemben, amikor a regisztrációnál egy fiatal, kedves
fiú a nevem hallatára azt mondta ,, Na, akkor te velem leszel ! ” . Ő lett az
egyik vezetőm. Aztán amikor Gyomaendrődön a Bethlen csoport beült egy nagy körbe,
s én idegennek éreztem magam. De lassan minden jobb lett- sőt, sokkal jobb. Az első napon a buszban mögöttem ült két lány. Akkor azt gondoltam magamban ,, Velük biztosan nem fogok barátkozni … ” És mi történt? Ők lettek a legjobb barátnőim ( persze a sok-sok között ). Emlékszem azokra a napokra, amikor a busz hátsó részéből még hamis hangok hallatszottak, s elölről egy kicsit bizonytalanul tekintgettünk hátra. Hány dalt énekeltünk utána gyönyörűen? Vagy mikor megtört a jég és Witek éneklésre
szánta el magát. Ha rossz kedve volt a társaságnak, ő és Peti csak annyit
mondtak : ,, Szívemben bomba van…” :D
Legtöbbször nem volt másra szükségünk, csak sapkára és naptejre, amiből
végül sikeresen ,, saptej ” lett.Ha vége lett egy –egy városnézésnek, akkor a bethlenesek egy emberként kiáltozták kacagva:,, Már rég a buszon vagy ! Már rég utazol! Már rég megetted az ebédet!... ”Ám néha az a bizonyos szerb busz egy oázis nélküli sivatagra hasonlított, ahol mindenki majdnem elolvadt, s ha felszálltunk rá, akkor a leggyakoribb szó, ami elhagyta a szánkat, az a ,, Vizet, poharat !
” volt. Nameg a ,, Hátra is küldjetek ! ” . Emlékezni fogok a borozásokra, és
az utána jellemző vidám- vagy éppen szomorkás hangulatra. Mindig látni és
hallani fogom, ahogy a Bethlen csapat beugrik a bólyi szökőkútba,körbe jár, s
közben vidáman énekli : egy , kettő, három, négy,öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, egy kalap, egy bot, egy eesernyö- és előre, hátra, oldalra, be… A budapesti zikkuratról is
csak a tábor jut majd az eszembe, hiszen csoportunk ugyanezt énekelve menetelt fel oda.A többiek ( és a budapestiek) csodálkozva néztek ránk, mi pedig örültünk :) Emlékszem a győri pizzázásra, amikor a fűben ültünk és majszoltuk a sonkás pizzát- amikor még senki nem volt fáradt,s vártuk, hogy mi lesz velünk kis csoportokba tömörülve. És a balatoni hot-dog-ozás, mikor a Balaton vizétől átfagyva, de mégis boldogságtól sugárzóan ettük a ,, forró kutyát ”. Kis járművünk egyszer csak a Pécs- Szeged útvonalon- lerobbant. A kukoricás mellett rostokoltunk egy órát, bár eleinte arról volt szó, hogy csak elütöttünk egy csigát. Végül Csongi és Lehel álltak a helyzet magaslatára, s elkezdtek nekünk vicceket mesélni. A legjobban a Miskolc- Esztergom utat jegyeztem meg- tudniillik a ,, jó szerb buszban ” síri csend volt, még a busz padlóján is aludtak. Ha valaki ilyenkor akart a busz egyik végéből a másikba jutni, akkor egy kisebb cirkuszi mutatványt kellett előadnia. Mindenki emlékezni fog a Bethlen csapatra a Fenistilről, meg a szúnyogspray-ről. Egymás eszébe fogunk jutni a micisapkáról, és ha valaki úgy köszön nekünk ,, szerbusz ”.
Szerettem az ajtó előtt ülni- Budapesten és Miskolcon. Jókat szoktunk ott beszélgetni.
Mostmár csak a facebook köt össze. Egy kicsit furcsán, egy kicsit ,, nem úgy ” . Lett egy oldalunk a facebook-on. Mindenki oda önti ki a szívét, ha az éppen teli van keserűséggel. Kommenteljük egymás képeit és órákat beszélgetünk a chat-en. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez megadatott. És mégis sopánkodunk, hogy csak ez van. Mert több kellene- pedig még csak pár nap telt el, és máris mindenkit annyira gyötör a hiány, hogy az szinte megfoghatatlan. Már a közös találkozónkat tervezzük, pedig kevesebb, mint egy hete váltunk el. Közös videók, emlékek kerülnek fel oda, ahol aztán mindenki láthatja. De hadd lássák csak, nézzék, hogy milyen boldogok voltunk! Csak hadd lássák, hogy mennyire voltunk ,,csodabogarak ” ! :) De a fészbúk mégsem minden- élőben akarok
beszélgetni. Ezzel mindenki így van.
A következő találkozásig semmi nem szakít el minket az internettől és a barátoktól-
remélem.Az összes bethlenes reméli.

Paluska Zsuzsanna :)

Hozzászólások

Ez annyira jó és talán a

Ez annyira jó és talán a legjobb, hogy mennyire igaz, hihetetlen, ügyes vagy Zsuzsi csak igy tovább!!!